-
1 ἀπο-κινδῡνεύω
ἀπο-κινδῡνεύω, 1) einen Versuch machen, σοφὸν' λέγειν Ar. Ran. 1105; ἔν τινι Xen. Mem. 4. 2, 5; τοῦτο Lys. 4, 17; sich in ein entscheidendes Treffen einlassen, πρός τινα Thuc. 7, 81; Sp.; περὶ τῶν μεγίστων, ὅλων, das Höchste, Alles auf's Spiel setzen, Plut.; εἴς τι Phoc. 32; πρός τι Spt. Sap. conv. 6. Auch pass., τὰ χρήματα ἀποκεκινδυνεύσεται Thuc. 3, 39, werden in Gefahr kommen. – 2) sich in der Gefahr trennen, τινός Philostr. Apoll. 7, 15.
-
2 σοφός
σοφός, ursprünglich geschickt, geübt in mechanischer Kunst, in einem Handwerke, kundig; ἁρματηλάτας, Pind. P. 5, 107; τέκτονες, P. 3, 113; bes. von Dichtern u. Sängern, oft bei Pind.; σοφὸς τὴν μουσικήν, Plat. Phil. 17 c; und allgemeiner, σοφὸς ὁ πολλὰ εἰδὼς φυᾷ, Pind. Ol. 2, 86; übh. von klarer Einsicht, wie Eur. sagt σοφόν τοι τὸ σαφές, Or. 397; lebens- u. staatsklug, der sich und Andern im häuslichen und öffentlichen Leben wohl zu rathen weiß, Pind. u. Tragg.: ἦ σοφός, ὃς πρῶτος ἐν γνώμᾳ τόδ' ἐβάστασε, Aesch. Prom. 889; τὴν σοφὴν εὐβουλίαν, 1040; διδάσκαλος, Eum. 269; οὐ πρὸς ἰατροῦ σοφοῦ, Soph. Ai. 578; οἰωνοϑέτας, O. R. 484; σοφὸς σὺ μάντις, Ant. 1046; σοφὸς παλαιστὴς κεῖνος, klug, Phil. 429; αἱ σοφαὶ γνῶμαι, Ai. 1070; El. 466; βουλεύων σοφῶς, Phil. 421; τὸν ἐν οἰωνοῖς σοφόν, Eur. I. T. 662, wie ἐν κιϑάρᾳ 1237; c. inf., σοφὸς λέγειν, geschickt zu sprechen, erfahren, geübt im Reden, Med. 580; u. so in Prosa von Her. 3, 85 an überall; man vgl. noch folgende Verbindungen: σοφὸς περὶ τὰ τοιαῠτα, Plat. Conv. 203 a; περὶ τῶν τοιούτων, Apol. 19 c; σοφὸν τούτων, ὧν οἴοιτο πέρι δεινὸς εἶναι, Soph. 230 a; σοφὸν τὰ τοιαῦτα, Euthyphr. 5 a (wie Xen. οἱ σοφοὶ ἃ ἐπίστανται ταῠτα σοφοί εἰσι, Mem. 4, 6, 7); σοφοὶ λέγειν, Phaedr. 266 c. Auch von Sachen, νόμος Her. 1, 196, u. sonst; τὸ σοφόν, ein schlauer, kluger Einfall, Klugheit, Verschlagenheit, Plat. Rep. VI, 502 d u. A.
-
3 χρή
χρή, impers., Il.1.216, etc.; [dialect] Aeol. [full] χρῆ Alc.20, 35, 46; other forms are contractions (crases) of χρή (prob. orig. a neut. Subst.) with forms of εἰμί (A sum): [tense] fut. , Fr. 599, Pherecr. 103, Ar.Fr. 362, Phryn.Com.34 (on this form, for which codd. generally have χρῆσται or χρῆσθαι, v. Sch.S.OCl. c.): subj. , E.Alc.49, Ar.Lys. 133; opt. , S.Tr. 162, Lys. 12.44, Pl.Euthphr.4c; inf.χρῆναι Democr.276
, Ar.Ec. 210, Antipho 5.84, etc.; also χρῆν (v. infr. 111); part. neut. pl. χρηεόντα (or χρὴ ἐόντα) Democr.174: [tense] impf.ἐχρῆν Pi.N.7.44
, A.Ch. 907, S.Fr.107.6 (only here in S., χρῆν l. 5), Ar.Ra. 152, al., Antipho 1.1, And.1.114, Lys. 3.22, al., Th.6.57, Pl.Prt. 335c, D.4.3, al., etc.: freq. also without the augm.,χρῆν Pi.Fr.123.1
, S.El. 529, 579, Tr. 1133, Ar.Eq. 535 (anap.), al., Lys.8.6, al., Th.3.63, D.15.33, al., etc.; both forms in Ar.Ach. 540, ἐρεῖ τις, οὐ χρῆν· ἀλλὰ τί ἐχρῆν εἴπατε: [tense] fut.χρήδει Hdt.7.8
: — it is necessary: c. inf. praes. aut [tense] aor., it must needs, one must or ought to do (like δεῖ, which is only once used in Hom.),νῦν δὲ χ. τετλάμεν ἔμπης Od.3.209
;τὸν νῦν χ. κομέειν 6.207
, cf. Il. 1.216, 4.57, etc.;σήμαιν' ὅ τι χ. σοι συμπράσσειν A.Pr. 297
(anap.); ὅτι χ. πάσχειν ἐθέλω ib. 1067;ὅ τι χρείη ποιεῖν Pl.Euthphr.4c
, cf. 9a;τούτου θανειν χρῆν αὐτὸν οὕνεκ' ἐκ σέθεν; S.El. 579
;χρὴ τὸ λέγειν Parm. 6.1
: more freq. c. acc. pers. et inf., one must,ἐμὲ δὲ χ. γήραϊ πείθεσθαι Il.23.644
;τῷ σε χ. πόλεμον.. παῦσαι 7.331
; οὐδέ τί σε χ. νηλεὲςἦτορ ἔχειν 9.496
;τί χ. με.. στέγειν ἢ τί λέγειν; S.Ph. 135
(lyr.): χρῆν γὰρ Κανδαύλῃ γενέσθαι κακῶς (where γενέσθαι is inf. of an impers. verb) Hdt.1.8.—Sts. the inf. must be supplied from the context, esp. in Hom. in phrases like τίπτε μάχης. ἀποπαύεαι; οὐδέ τί σε χρή (sc. ἀποπαύεσθαι) Il.16.721, cf. 19.420; ὅθι χ. πεζὸν ἐόντα (sc. μάρνασθαι) Od.9.50; so in Trag. and [dialect] Att., πορθεῖν ἃ μὴ χ. (sc. πορθεῖν) A. Ag. 342; φύς τ' ἀφ' ὧν οὐ χρῆν (sc. φῦναι) , ξὺν οἷς τ' οὐ χρῆν (sc. ὁμιλεῖν) ; ἔκανες ὃν οὐ χρῆν (sc. κτεῖναι) A.Ch. 930; ἐπιπλεύσειέ τις ὡς χ. (sc. ἐπιπλεῦσαι) Th.2.89; θύσαντες οἷς χ. (sc. θῦσαι) Pl. R. 415e;ἀκαιρότερον ὄντα ἢ χ. Id.Plt. 307e
;λαλεῖν μετὰ ἀφελείας ἔνθα χ. Longin.34.2
.; soὡς χ. A.Ag. 1556
(anap.), etc.—The [tense] impf. freq. expresses something that ought to have been, but is not, ἐνθάδ' οὐ παραστατεῖ, ὡς χρῆν, Ὀρέστης ib. 879, cf. S.Tr. 1133; and sts. stands forχρή, χρῆν τι λέγειν ὑμᾶς σοφὸν ῳ νικήσετε Ar.Pl. 487
(anap.), cf. 432: abs.,ἐρεῖτις, οὐ χρῆν· ἀλλὰτί ἐχρῆν εἴπατε Id.Ach. 540
.2 in Hom. without inf., c. acc. pers. et gen. rei, οὐδέ τί σε χρὴ ἀφρποσύνης thou hast no need of imprudence, i. e. it does not befit thee, Il.7.109;οὐ μέν σε χ. ἔτ' αἰδοῦς Od.3.14
;τί με χ. μητέρος αἴνου; 21.110
; μυθήσεαι ὅττεό (i.e. ὅτου)σε χ. 1.124
;τέο σε χ.; 4.463
: τί χρὴ φίλων is found in most codd. of E.Or. 667 ( δεῖ cod. V).3 c. dat. pers. pro acc. is not found; in Il.5.490, A.Pr.3, the dat. belongs to the inf. μέλειν; in S.Ant. 736 Dobree restored με for γε; in E.Med. 886 ᾗ depends on μετεῖναι; in Ion 1316 Dobree read τοὺς δέ γ' ἐνδίκους, and in Lys.28.10 δικαίους.. ὑφελομένους was restored by Cobet.II sts. in a less strong sense, πῶς τοῦτο περᾶσαι χρή; how is one to get through this? Theoc.15.45; τί ἐχρῆν με ποιεῖν; what was I to do? D.18.28; ἓν οὐδὲν κατέστη ἴαμα ὅτι χρῆν προσφερόντας ὠφελεῖν there was no one remedy by the application of which one could (or was bound to) help them, Th.2.51, cf. 1.91. -
4 στόμα
Aστομάτοιο Hymn.Mag.2(2).10
,28:— mouth, Il.14.467, etc.;σύν τε στόμ' ἐρεῖσαι Od.11.426
; ἱμείρων γλυκεροῦ ς. Sol.25; of animals, Hes.Sc. 146, 389, S.Ph. 1156 (lyr.), etc.:—pl. is sts. used for sg., ἀμφιπίπτων στόμασιν, of kissing, Id.Tr. 938, cf. E.Alc. 403 (lyr.), and freq. in later Poets, A.R. 4.1607, Nic.Al. 210, 240, etc.: metaph., πτολέμοιο, ὑσμίνης στόμα, the very jaws of the battle, as of a devouring monster, Il.10.8, 20.359 (but cf. infr. 111.1).2 esp. the mouth as the organ of speech,δέκα μὲν γλῶσσαι, δέκα δὲ στόματ' 2.489
, cf. Thgn.18;βραχύ μοι σ. πάντ' ἀνᾱγήσασθαι Pi.N.10.19
; freq. in Trag., σ. τὸ Δῖον the mouth of Zeus, A.Pr. 1032; τὸ Φοίβου θεῖον ἀψευδὲς ς. Id.Fr.350.5, cf. S.OC 603;τοῦ στόματος τὸ στρογγύλον Ar.Fr. 471
; Μοισᾶν καπυρὸν ς. their mouthpiece, organ, Theoc.7.37, cf. Mosch.3.72; Πιερίδων τὸ σοφὸν ς., of Homer, AP7.4 (Paul. Sil.), cf. 7.6 (Antip. Sid.), 7.75 (Antip.), 9.184;τὸ μισόχρηστον σ. τῆς κωμῳδίας Phld. Piet.p.93G.
; speech, utterance, S.OT 426, 706, OC 132 (lyr.), etc.; εἰς τόδ' ἐξελθόντος ἀνόσιον ς. ib. 981; κἂν καλὸν φορῇ ς. Id.Fr. 930;τὸ σὸν.. σ. ἐλεινόν Id.OT 671
;διδόναι σ. καὶ σοφίαν Ev.Luc.21.15
: in pl. of a single speaker, S.OT 1220 (lyr.):—special phrases: οἴγειν ς. A. Pr. 611; τοὐμὸν οὐ λύω ς. E.Hipp. 1060, cf. Isoc.12.96; διᾶραι τὸ ς. D. 19.112; κοίμησον ς. keep silence, A.Ag. 1247; δάκνειν ς., i.e. to keep a stern silence (cf. ὀδάξ), Id.Fr. 397;ἴσχε δακὼν σ. σόν S.Tr. 977
(anap.); ὀδόντι πρῖε τὸ ς. Id.Fr. 897; so κλῄσας ς. E.Ph. 865; οὐκ ἐφέξετε ς.; Id.Hec. 1283; σῖγ' ἕξομεν ς. Id.Hipp. 660; εὖ ἔχειν σ.,= εὐφημεῖν, Eup. 381; συγκλῄειν ς. Ar.Th.40(anap.):—of style, τὸ Λυσιακὸν ς. D.H.Lys. 12.3 with Preps.,a ἀνὰ στόμα ἔχειν have always in one's mouth, whether for good or ill, E.El.80;ἀνὰ σ. καὶ διὰ γλώσσης ἔχειν Id.Andr.95
.b ἀπὸ στόματος εἰπεῖν speak from memory (cf. ἀπὸ γλώσσης), Pl.Tht. 142d, X.Mem.3.6.9, Philem.48, Plu.Sol.8, etc.cδιὰ στόμα λέγειν A.Th. 579
, cf. E.Or. 103 (soκατὰ τὸ σ. ᾄδειν Ar.Nu. 158
);διὰ στόμα ἔχειν Id.Lys. 855
;οἶκτος οὔτις ἦν διὰ στόμα A.Th.51
; πᾶσι διὰ στόματος 'tis the common talk, Theoc.12.21.dἐν στόμασι εἶχον Hdt.3.157
, 6.136;πολλῶν κείμενος ἐν στόμασιν Thgn.240
;ἐν τῷ σ. λέγειν Ar.Ach. 198
.e ἐξ ἑνὸς σ. with one voice, Id.Eq. 670. Pl.R. 364a, PGiss.36.13 (ii B.C.), Gal.15.763; so ὡς ἀφ' ἑνὸς ς. AP11.159 (Lucill.).f ἐπὶ στόμα on one's face, face-foremost, ἐξεκυλίσθη πρηνὴς.. ἐπὶ ς. Il.6.43, cf. 16.410;ὡς κύων ἐπὶ σ. κείμενος Archil.Supp.2.9
; ὗς ἔκειτ' ἐπὶ ς. Men.21; ἐπὶ σ. κεῖται lies prone, of the right ventricle, Hp.Cord.4; ἐπὶ ς.,= pronus, Gloss.;ἐπὶ σ. πεσόντα Plu.Art.29
;ἐπὶ σ. φερόμενον ἐν πᾶσι Timae.
ap.Plb.12.8.4; also ὅ τι νῦν ἦλθ' ἐπὶ ς. whatever came uppermost, A.Fr. 351; ἐπὶ στόματος Φαραώ by the command of P., LXX 4 Ki.23.35.g κατὰ στόμα face to face, Hdt.8.11, E.Heracl. 801, Rh. 409, X.An.5.2.26; οἱ κατὰ σ. θεοί (cf. ἀντήλιοι) E.Fr.781.33; κατὰ σ. τινός confronted with him, Pl.Lg. 855d;στόμα κατὰ στόμα λαλήσω αὐτῷ LXXNu.12.8
;στόμα πρὸς στόμα 2 Ep.Jo.12
, 3 Ep.Jo.14, PMag.Berol.1.39.II mouth of a river, Il.12.24, Od.5.441, A.Pr. 847, Hdt.2.17, etc.; so ἠϊόνος σ. μακρόν the wide mouth of the bay, Il.14.36, cf. Od.10.90;σ. τοῦ Πόντου Th.4.75
; κόλπου ib.49;τὸ σ. τῆς ἐσβολῆς Ar.Ec. 1107
; τὸ ἄνω σ. [τῆς διώρυχος] the width of the trench at top, Hdt.7.23 (but τὰ σ. τ. δ. mouths, ib.37).2 any outlet or entrance,ἀργαλέον σ. λαύρης Od.22.137
;σ. τῆς ἀγυιᾶς X.Cyr.2.4.4
;σ. φρέατος Id.An.4.5.25
; , cf. AP6.251 (Phil.); χθόνιον Ἄιδα ς. Pi.P.4.44; τὰ τῶν διεξόδων ς. Pl.Phdr. 251d; ἑπτάπυλον ς. the seven gates of Thebes, S.Ant. 119 (lyr.): Medic., τῶν μητρέων, τῶν ὑστερέων,= os uteri (not distinguished from the cervix), Hp.Mul.1.36, Aph.5.46;τῆς κοιλίας Arist.APo. 94b15
, Sor.1.50;γαστρός Nic.Al.20
, Gal.5.274; [ ἕλκους] Arist.Pr. 863a11.III foremost part, face, front:1 of weapons, point,κατὰ στόμα εἱμένα χαλκῷ Il.15.389
; [ὁ κριὸς] ἔχει σ. σιδηροῦν Ath.
Mech.24.2;τὸ σ. τῆς αἰχμῆς Philostr.Her.19.4
; edge of a sword,μαχαίρας Ascl.Tact.3.5
, Ev.Luc.21.24, etc.: metaph., ἐθηλύνθην ς. S.Aj. 651.b the front ranks of the battle, the front, ἀπὸ στόματος (opp. ἀπὸ τῆς οὐρᾶς) X.An.3.4.42, cf. HG4.3.4;τὸ σ. τοῦ πλαισίου Id.An.3.4.43
, cf. 5.4.22, Plb.10.12.7 (so perh. σ. πολέμοιο, ὑσμίνης in Hom., v. supr.1.1).cτὸ τῶν λοχαγῶν τάγμα σ. καλεῖται Ascl.Tact.2.5
. -
5 ἀ-λήθεια
ἀ-λήθεια, ἡ, Hom. ἀληϑείη, immer accus.; Her. ἀληϑηίη, die Wahrheit, Hom. ἀληϑείην καταλέγειν z. B. Od. 16, 226, ἀποειπεῖν. 23, 861, Prädicatsnomen ταῦτά τοι, ἀχνύμενός περ, ἀληϑείην κατέλεξα Od. 7, 297; πᾶσαν ἀλ. παιδὸς μυϑεῖσϑαι, über den Sohn die ganze Wahrheit sagen, Od. 11, 507; ähnl. Soph. πᾶσαν πυϑέσϑαι τῶνδ' ἀλήϑειαν πέρι Τr. 91; τὰς ἀληϑείας λέγειν Men. bei B. A. 376; ἀκούσεσϑε πᾶσαν τὴν ἀλήϑειαν Plat. Apol. 17 b, ἐρῶ 33 c; πάσας τὰς ἀληϑείας Dem. 42, 8. 47, 40, die wahren Umstände. – Wahrhaftigkeit, Aufrichtigkeit, im Gegensatz der ψευδολογία Isocr. 12, 78; Plut. Cat. min. 35; vom Richter Din. 1, 87. – Wirklichkeit, bes. τῇ ἀληϑείᾳ, in Wirklichkeit, dem τῷ λόγῳ entgegengesetzt Isocr. 3, 33; sehr oft bei Plat., Prot. 339 d ἄνδρα ἀγαϑὸν γενέσϑαι ἀληϑείᾳ, τὸ τῇ ἀληϑείᾳ ἄνδρα σοφὸν εἶναι Hipp. mai. 281 b; ταἶς ἀληϑείαις Dio Chrys. 2, 39 wie schon Philem. com., vgl. Mein. Menip. 32; – ταῖς ἀληϑείαις ὅμοιον Alcidam. Od. 670, 7 Sophist. 575, 17. Andere advelb. Vrbdgn: σὺν ἀληϑείᾳ Aesch. Ag. 1548; μετ' ἀληϑεἰας u. ἐπ' ἀληϑείας σκοπεῖσϑαι Dem. 2, 4. 18, 294; ἐπ' ἀληϑεἰᾳ Aesch. Suppl. 623 Ar. Plut. 892 πρὸς ἀλήϑειαν häufig bei Pol. u. Sp., z. B. Diod. Sic. – Bei den Aegyptiern ein Schmuck des Oberpriesters als Zeichen der Wahrheit u. Gerechtigkeit, Diod. S. 1, 48; Ael. V. H. 14, 34.
-
6 ὑπέρ
ὑπέρ, ep. auch ὑπείρ, wenn die letzte Sylbe vor einem Vocal lang sein soll, bei Hom. nur in der einen Vrbdg ὑπεὶρ ἁλός; – über.
I. als Adv. hat es sich in wenigen Stellen erhalten, die einfacher als tmesis behandelt werden können, oder wo sich, wie Soph. Ant. 514 πορϑῶν γε τήνδε γῆν· ὁ δ' ἀντιστὰς ὑπέρ, der Casus, hier γῆς, leicht aus dem Zusammenhang ergänzen läßt; mit Zahlbestimmungen, wie ὑπὲρ ἑξακιςχίλιοι, Dem. 59, 89, wird es besser in ein Wort geschrieben.
II. Präposition. A. c. gen., über; zunächst – 1) örtlich; – a) darüber hin, bei Verbis der Bewegung, ἕλκεν ὑπὲρ ἄντυγος, Il. 16, 406; ἐγχείη δ' ὑπὲρ νώτου ἐνὶ γαίῃ ἔστη ἱεμένη, 20, 279, d. i. über den Rücken hinfliegend, vgl. 21, 69; κῦμα νηὸς ὑπὲρ τοίχων καταβήσεται, 15, 382, vgl. 24, 320 Ol. 17, 675; τρὶς μὲν ὑπὲρ τάφρου μεγάλ' ἴαχε, er schrie über den Graben, Il. 18, 228; ὑπὲρ τειχέων ὁ λεύκασπις ὄρνυται λαός, Aesch. Spt. 88, über die Mauern her; ὑπὲρ ϑαλάσσης καὶ χϑονὸς ποτώμενοι, darüber hinfliegend, Ag. 562; Διρκαίων ὑπὲρ ῥεέϑρων μολοῦσα, Soph. Ant. 105; Ai. 688; πηδῶντος Ἕκτορος τάφρου ὕπερ, 1258; ὑπὲρ τῶν πρόσϑεν ἀκοντίζειν, über die Vordern hinwegschießen, Xen. Cyr. 6, 3, 24. – b) drüben, jenseits, τηλοῦ ὑπὲρ πόντου, Od. 13, 275, wie Pind. P. 9, 52; ὑπὲρ ἁλὸς οἰκέων, N. 7, 65; ἡ δ' ἔϑεεν μέσσον ὑπὲρ Κρήτης, Od. 14, 300; u. so bei geographischen Bestimmungen, wo auch wir über brauchen, οἱ ὑπὲρ Χεῤῥονήσου Θρᾷκες, Xen. An. 2, 6, 3, u. sonst. Aehnlich ist auch χιτωνίσκους ἐνεδεδύκεσαν ὑπὲρ γονάτων, über die Kniee, die bis über die Kniee reichten, Xen. An. 5, 4, 13. – c) bei Verbis der Ruhe, darüber, über, oben darauf, ἕστηκε ξύλον αὖον ὅσον τ' ὄργυι' ὑπὲρ αἴης, Il. 23, 327; στῆ δ' ἄρ' ὑπὲρ κεφαλῆς, Od. 6, 21, über den Kopf, zu Häupten, wie Od. 4, 803 u. öfter. In einzelnen Vrbdgn ist an die vorangegangene Bewegung zu denken, wie νεφέλην ἔστησε Κρονίων νηὸς ὕπερ, 12, 406, er führte sie herauf über das Schiff und ließ sie dort stehen; auch ἔβαλε κεφαλὴν ὑπὲρ οὔατος, Il. 15, 433, vgl. 13, 616; βάλε δουρὶ στέρνον ὑπὲρ μαζοῖο, 4, 528, vgl. 11, 108, u. sonst; ὑπὲρ κεφαλῆς ἡμῶν, Plat. Phaedr. 258 e; στὰς δ' ὑπὲρ μελάϑρων, Soph. Ant. 117; τὸ οὖρος τὸ ὑπὲρ Τεγέης, das Gebirge, das sich über Tegea erhebt, Her. 2, 105; οἱ ὑπὲρ ϑαλάσσης, 7, 115; λιμὴν καὶ πόλις ὑπὲρ αὐτοῦ, Thuc. 1, 46; ὁ ὑπὲρ τῆς κώμης γήλοφος, Xen. An. 1, 10, 12 u. sonst. – Daran reiht sich 2) die Bdtg zum Schutz, für, wie τεῖχος ἐτειχίσσαντο νεῶν ὕπερ, Il. 7, 449, eigtl. eine Mauer, die über die Schiffe hinreicht und sie schützt; vgl. 12, 5; Φοίβῳ ἑκατόμβην ῥέξαι ὑπὲρ Δαναῶν, ὄφρ' ἱλασόμεσϑα ἄνακτα, 1, 444, zum Besten der Danaer; νῦν ὑπὲρ πάντων ἀγών, Aesch. Pers. 397; Soph. Phil. 1278; ἐπισκήπτω τελεῖν ὑπέρ τ' ἐμαυτοῦ τοῦ ϑεοῦ τε τῆςδέ τε γῆς, O. R. 253; ὁ γοῠν λόγος σοι πᾶς ὑπὲρ κείνης ὅδε, Ant. 744; u. so bes. für Jem. sprechen, kämpfen, sterben, δεσποτῶν ϑνήσκειν ὕπερ, Eur. I. A. 312; häufig bei Her. u. in attischer Prosa, λέγειν, ἀπολογεῖσϑαι ὑπέρ τινος, Xen. Cyr. 5, 5, 11 An. 6, 4, 18 u. öfter; πολλὰ εἶπεν ὑπὲρ ἐμοῦ βοηϑῶν ἐμοί, Plat. Prot. 309 b; διαμάχεσϑαι, Conv. 207 b; dah. ὁ ὑπὲρ τῆς δικαιοσύνης λόγος, Rep. II, 359 c; auch ἡ ὑπὲρ τῆς χώρας φυλακή, die zum Besten des Landes bestellte Wache, Menex. 238 b; ὑπὲρ τῶν -πολλῶν ἐστι, zum Besten, Dem. 24, 193; Folgde. – 3) bei den Verbis des Sprechens schwächt sich diese Bdtg ab zu einem einsachen über, von, betreffend, de, ὑπὲρ σέϑεν αἴσχε' ἀκούω, ich höre Schimpfliches über dich, von dir, Il. 6, 524; τὰ λεγόμενα ὑπέρ τινος, Her. 2, 120; u. einzeln bei den Att., διαλέγεσϑαι ὑπέρ τινος, Plat. Apol. 39 e; ϑαῤῥεῖν, Xen. Cyr. 7, 1, 17; ἡ εἰςαγγελία ἐδόϑη εἰς τὴν βουλὴν ὑπὲρ Ἀριστάρχου, Dem. 21, 121, in Betreff des Aristarch; sehr geläufig bei Pol., ἱστορεῖν, διελϑεῖν, γράφειν ὑπέρ τινος, 1, 13, 7. 10. 1, 14, 1 u. sonst; ὑπὲρ τῆς φιλίας ἔϑετο πρὸς αὐτοὺς πίστεις, Pol. 3, 67, 7; ὑπὲρ Κρήτης ὁμολογεῖται, Strab. 10, 4, 9. – Auch Soph. O. R. 1444 οὕτως ἄρ' ἀνδρὸς ἀϑλίου πεύσεσϑ' ὕπερ ist ein ähnlicher Gebrauch. – 4) wegen, um Jemandes willen, bei Hom. nur mit λίσσομαι vrbdn, ὑπὲρ τοκέων, ὑπὲρ πατρὸς καὶ μητρός, ὑπὲρ ψυχῆς, ὑπὲρ ϑυέων καὶ δαίμονος σῆς τ' αὐτοῦ κεφαλῆς, ich flehe um deiner Eltern willen, bei deinen Eltern, Il. 15, 660. 665. 22, 338. 24, 466 Od. 15, 261; so γουνάζομαι Ap. Rh. 3, 701, und einzeln bei a. sp. D. – Aehnlich σῶν ὑπὲρ στένω πόνων, Aesch. Prom. 66; ὑπὲρ σοῦ τοιάδ' ἔστ' ὀδύρματα, Ch. 501; τοῖσιν ἄγουσιν κλαύμαϑ' ὑπάρξει βραδυτῆτος ὕπερ, Soph. Ant. 923, um ihrer Saumseligkeit willen; vgl. Markl. Eur. Suppl. 1125; so ἀγανακτεῖν ὑπέρ τινος, Plat. Phaed. 115 e; φοβεῖσϑαι, Rep. III, 387 c. – Dah. ὑπέρ c. inf., umzu, damit, ὑπὲρ τοῦ μὴ πράττειν τὸ προςταττόμενον, um das Befohlene nicht zu thun, Xen. u. A.; ὑπὲρ τοῦ μὴ παϑεῖν κακῶς ὑπὸ Φιλίππου, Dem. 4, 43; ὑπὲρ τοῦ μὴ ἀποϑανεῖν, um nicht zu sterben. – 5) für, anstatt, in Jemandes Namen, ὑπὲρ ἑαυτοῦ, an seiner Statt, Thuc. 1, 141; ἀποϑανεῖν ὑπὲρ τοῠ αὑτῆς ἀνδρός, Plat. Conv. 179 b; ἵνα ὑπὲρ ἐμοῦ διαλεχϑῇς αὐτῷ, Prot. 310 e; ἐγω ὑπὲρ σοῦ ἀποκρινοῦμαι, Gorg. 515 c; ἐγὼ ὑπὲρ Σεύϑου λέγω, ich spreche in Seuthes Namen, Xen. An. 7, 7, 3; αἰσχύνη ὑπέρ τινος, in Jemandes Seele, Luc. Prom. 7, wie Aesch. 1, 26; dah. auch στρατηγῶν ὑπὲρ ὑμῶν, eigtl., als er in eurem Namen, in eurem Auftrage Feldherr war, d. i. als er euer Feldherr war, Dem. 20, 83; vgl. ὑπὲρ τῆς Ἀσίας στρατηγήσας, Isocr. 4, 154, im Namen des Perserkönigs.
B. c. accusat., – 1) örtlich darüber hin, darüber hinaus, darüber hinweg, so daß das Ziel jenseits zu denken ist; ὑπὲρ ὦμον ἀριστερὸν ἤλυϑ' ἀκωκὴ ἔγχεος, οὐδ' ἔβαλ' αὐτόν, Il. 5, 16. 10, 373; ὑπὲρ οὐδὸν ἐβήσετο δώματος εἴσω, Od. 7, 135; ὑπὲρ μέγα λαῖτμα ϑαλάσσης, 9, 260; τεῖχος ὑπὲρ πᾶν δοῠπος ὀρώρει, Il. 12, 289; ὑπὲρ πόντον ἦλϑον, Aesch. Eum. 241; μολεῖν Παρνησίαν ὑπὲρ κλιτύν, Soph. Ant. 1129; selten in Prosa, dah. Thom. Mag. die Vrbdg des ὑπὲρ τὴν ἐπάνω σχέσιν δηλοῠν mit dem accus. für hellenistisch erklärt; ῥιπτέουσι ὑπὲρ τὸν δόμον, Her. 4, 188; ὑπερίσχειν τὰς κεφαλὰς ὑπὲρ τὸ ὑγρόν, Pol. 3, 84, 9; Sp.; darüber hinaus, jenseits, οἱ ὑπὲρ Ἡρακλείας στήλας ἔξω οἰκοῠντες, Plat. Crat. 108 e. – 2) über das Maaß hinaus, ὑπὲρ αἶσαν, im Ggstz von κατὰ αἶσαν, Il. 6, 333. 487. 16, 780 u. sonst; ὑπὲρ μοῖραν, 20, 336, über das Geschick hinaus, also nicht in demselben einbegriffen, dah. auch wider das Geschick, vgl. ὑπέρμορον. So ὑπὲρ ϑεόν, Il. 17, 327; ὑπὲρ ὅρκια, 3, 299. 4, 67. 236. 271; σοφόν τι τὸ μηχανόεν τέχνας ὑπὲρ ἐλπίδ' ἔχων, Soph. Ant. 363; φλεόντων δωμάτων ὑπέρφευ ὑπὲρ τὸ βέλτιστον, Aesch. Ag. 368; ὑπὲρ τὴν ἀξίαν, Eur. Herc. fur. 146; ὑπὲρ ἀμπλακίαν, Pind. I. 5, 29; so bes. ὡς οὐκ ἔστιν ὑπὲρ ἄνϑρωπον, über den Menschen, über das Wesen u. die Kraft desselben hinausgehend, Plat. Legg. VIII, 839 d; ὑπὲρ ἡμᾶς φαίνεται τὰ εἰρημένα εἰρῆσϑαι, über unsere Fassungskraft, Parmend. 128 b; οἱ ὑπὲρ τὴν οὐσίαν ποιούμενοι τοὺς παῖδας, Rep. II, 372 b, über das Vermögen hinaus, mehr als das Vermögen erlaubt; λόγοι ὑπὲρ τοὺς ἰδιώτας ἔχοντες, Isocr. 4, 11, wie ὑπερέχοντες; ὁ εὐδαίμων ὑπὲρ τὴν πόλιν, Dem. 13, 20; Sp., ὑπὲρ τὸν Πρωτέα μηχανᾷ τὴν ἐμὴν ἀκρόασιν ἀποδιδράσκειν, Luc. enc. Dem. 25, d. i. geschickter als Proteus; u. so ὑπὲρ δύναμιν, über Vermögen; ὑπὲρ λόγον, über alle Worte; οὐκ ἔστι μαϑητὴς ὑπὲρ τὸν διδάσκαλον, Matth. 10, 24; ὁ φιλῶν πατέρα ὑπὲρ ἐμέ, 10, 37. – Bes. so von Zahlen u. Zeitbestimmungen, ὑπὲρ τὰ τεσσερήκοντα ἔτη, Her. 5, 64; τοὺς ὑπὲρ τριάκοντα ἔτη γεγονότας, Plat. Legg. II, 664 d; Xen. u. Folgde; ὑπὲρ τὸ ἥμισυ, über die Hälfte, Xen. Cyr. 3, 3, 47 An. 5, 10, 11. – Weiter geführt ist diese Bdtg noch von Pol., der 3, 79, 8 sagt κατεφϑείροντο ὑπὲρ τοὺς ἄλλους οἱ Κελτοί, sie kamen vor allen Andern, vorzugsweise um.
Seinem Casus kann ὑπέρ in allen Vrbdgn nachstehen u. erleidet dann die Anastrophe des Tones, ὕπερ, s. z. B. Il. 5, 339. 7, 449. 12, 5. 15, 665 Od. 19, 450; Tragg.
In der Zusammensetzung drückt ὑπέρ das Darübersein aus, sowohl a) örtlich, darüber, jenseits, – als b) darüber stehen zum Schutz, Bedecken, gew. c. gen. – c) das Darüberhinausgehen, sowohl übertreffen, als eine Steigerung des Begriffs enthaltend, u. das Uebermäßige, Außerordentliche ausdrückend, gew. mit tadelndem Nebenbegriff der Uebertreibung.
-
7 ει
I.εἰ1) (conj. в условных предложениях, с ind., conjct. или opt.) если, если быεἰ βούλει, ἔρου αὐτόν Plat. — если хочешь, спроси его;
οὐκ ἂν νήσων ἐκράτει, εἰ μή τι καὴ ναυτικὸν εἶχεν Thuc. — (Агамемнон) не владел бы островами, если бы не имел хоть какого-нибудь флота;τὰ ἀγώγιμα, εἴ τι ἦγον Xen. — груз, если таковой был (досл. если что-л. перевозили);εἰ δ΄ ἀναγκαῖον εἴη Xen. — если же оказалось бы необходимым;εἴ τις ἀντείποι Thuc. — всякий, кто стал бы возражать;иногда — обусловленное следствие опускается:εἰ μὲν σύ τι ἔχεις πρὸς ἡμᾶς λέγειν, (sc. λέγε) - εἰ δὲ μή, ἡμεῖς πρὸς σὲ ἔχομεν Xen. — если у тебя есть, что сказать нам, говори, - если же нет, то у нас есть, что сказать тебе;в — сочетании с другими словами, преимущ. частицами:εἰ μή (лат. nisi) — если не, разве только;εἰ μέ εἴ τις ὑπολάβοι … Plat. — разве только если предположить …;εἴ μέ διὰ τέν ἐκείνου μέλλησιν Thuc. — если бы не его медлительность;εἰ δέ — если же, а то:εἰ δὲ σὺ μέν μευ ἄκουσον Hom. — а то вот послушай меня;εἰ δὲ μή Xen., Dem. — если же нет, а (не) то, в противном случае;εἰ δ΄ ἄγε(τε) Hom. — ну же, ну-ка, давай(те), итак;εἰ καί — даже если, хотя (бы) и:φήσουσί με σοφὸν εἶναι, εἰ καὴ μή εἰμι Plat. — станут говорить, что я мудр, хотя я и не таков;καὴ εἰ — если (бы) даже;καὴ εἰ βούλοιντο ἀπιέναι Xen. — если бы даже они захотели уйти;εἴ τις (ἄλλος) — кое-кто, кто-л.;οἱ ἄλλοι ἀπώλοντο ὑπὸ τῶν πολεμίων, καὴ εἴ τις νόσῳ Xen. — одни погибли от рук неприятеля, иные от болезни;εἴ τις ἄλλη δυστυχεστάτη γυνή Eur. — несчастнейшая из женщин, какая когда-л. существовала;εἴ τι ἄλλο χρήσιμον ἦν Xen. — все, что только могло оказаться полезным2) (conj. в косвенных вопросах - простых) ли, не …ли (и двойных) ли …или(εἰ …ἤ или εἴτε)
ἠρώτησεν, εἰ ἤδη ἀποκεκριμένοι εἶεν Xen. — он спросил, дали ли они уже ответ;τί γὰρ ᾔδειν, εἴ τι κἀκεῖνος εἶχε σιδήριον ; Lys. — почем я знал, не было ли и у него какого-л. оружия?;иногда — с опущением подчиняющего глагола или оборота:ἐδόκει καλέσαι ἐκείνους, εἰ βούλοιντο ξυμμαχίαν ποιήσασθαι Xen. — было решено пригласить их (чтобы выяснить или спросить), не хотят ли они заключить военный союзἀγανακτῶ, εἰ, ἃ νοῶ, μέ οἷός τ΄ εἰμὴ εἰπεῖν Plat. — мне досадно, что я не в состоянии выразить того, что думаю;
σὺ δ΄ οὐκ ἐπαιδεῖ, τῶνδε χωρὴς εἰ φρονεῖς ; Soph. — и тебе не стыдно, что ты думаешь иначе, чем они?4) ( частица в пожеланиях) о, если быεἰ γὰρ τοσαύτην δύναμιν εἶχον, ὥστε … Eur. — о, если бы я имел такую силу, чтобы …
II.εἶI2 л. sing. к εἰμί См. ειμιII2) imper. к εἶμι См. ειμι -
8 γλαφυρός
A hollow, hollowed,νῆες Il.2.454
, al.;γ. πέτρη, σπέος 2.88
, 18.402;ἄντρον Agath.1.10
([comp] Sup.);τὰ γ. τῆς γῆς Id.2.15
;γ. φόρμιγξ Od. 17.262
;γ. ἅρματα Pi.N.9.12
; γ. λιμήν a deep harbour or cove, Od. 12.305.—In this sense [dialect] Ep. and Lyr. (not in Trag.); twice in Com., Hermipp.63.11 (mock-Epic); [ποτήρια] ταπεινὰ καὶ γ. Epigen.4.3; later πόδες arched, Arist.HA 538b11 ([comp] Comp.).II polished: hence,2 neat, delicate, ; ([comp] Comp.); of dishes, dainty,δειπνάριον Diph.64.1
;ἐμβαμμάτια Anaxipp.1.35
.III metaph., subtle, exact, of persons and things,ὦ σοφώτατ', ὦ γλαφυρώτατε Ar.Av. 1272
; γ. ἀστεῖός θ' ἅμα Machoap.Ath.13.579b;γλαφυρώτερος τῶν νῦν νομοθετῶν Arist.Pol. 1274b8
; ;εἴ τι κομψὸν ἢ σοφὸν ἢ γ. οἶσθα Dionys.Com. 3.1
, cf. Plot.4.8.6; τὸ γ. subtlety,ποικίλλοντες τῷ γ. γεωμετρίαν Plu. Marc.14
, cf. Iamb.in Nic.p.20 P.; γ. τέχναι, θεωρία, Ph.1.270, 566: [comp] Sup., Id.2.262. Adv., [comp] Comp. - οτέρως more subtly, Arist.de An. 405a8.2 skilful, neat,χείρ Theoc.Ep.8.5
; [ἀράχνιον] σοφώτατον καὶ -ώτατον Arist.HA 623a8
. Adv. -ρῶς, ἧττον γ. ἔχειν with less finish, Id.Pol. 1271b21, cf.Alex.110.20.3 refined,γλαφυρόν τι καὶ προσαγωγὸν ἐμειδίασεν Luc.DDeor.20.11
;γ. διατριβαί Plu.Cim.13
. Adv.-ρῶς, γ. καὶ περιττῶς διάγειν Id.2.989c
;γ. βιώσας CIG2004
(Maced.).4 of literary style, polished, elegant,γ. ἁρμονία D.H.Dem. 36
;ῥυθμός Id.Comp.13
; σύνθεσις, opp. αὐστηρά, ib.21. Adv.-ρῶς, λέγειν Id.Isoc.2
; of music,ἐμελῴδει πάνυ γλαφυρὸν καὶ ἐναρμόνιον Luc. DDeor.7.4
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > γλαφυρός
-
9 διδάσκω
A , etc.: [tense] aor.ἐδίδαξα Il.23.307
, etc.; poet.ἐδιδάσκησα h.Cer. 144
(prob.), Hes.Op.64, Pi.P.4.217: [tense] pf.δεδίδαχα X.Cyr.1.3.18
, Pl. Men. 85e:—[voice] Med., [tense] fut. διδάξομαι: [tense] aor. ἐδιδαξάμην:—[voice] Pass., [tense] fut.διδαχθήσομαι D.H.3.70
, etc.: [tense] aor.ἐδιδάχθην Sol.13.51
, Hdt.3.81, Ar.Nu. 637, etc.: [tense] pf.δεδίδαγμαι Il.11.831
, Pl.Phdr. 269c, etc. Redupl. form of δάω (q.v.) in causal sense:— instruct a person, or teach a thing, Il. 11.832, 9.442: c. dupl. acc., σε.. ἱπποσύνας ἐδίδαξαν they taught thee riding, 23.307, cf. Od.8.481;πολλὰ διδάσκει μ' ὁ πολὺς βίοτος E. Hipp. 252
(lyr.), etc.; alsoδ. τινὰ περί τινος Ar.Nu. 382
;δ. τῶν γενομένων τισὶ τὴν ἀλήθειαν Pl.Tht. 201b
: c. acc. pers. et inf., σε διδάσκουσιν θεοὶ αὐτοὶ ὑψαγόρην ἔμεναι teach thee to be.., Od.1.384: c. inf. only, δίδαξε γὰρ Ἄρτεμις αὐτὴ βάλλειν ἄγρια πάντα she taught how to shoot, Il.5.51, etc.: without inf.,πολλοὶ τοὺς υἱοὺς ῥήτορας διδάσκουσιν Aristonym.
ap. Stob.3.4.105;δ. πολλοὺς αὐλητάς Charon
9; ; alsoδ. τινὰ σοφόν E.Heracl. 575
: with an abstract subject,πολυμαθίη νόον οὐ διδάσκει Heraclit.40
;ξενιτείη αὐτάρκειαν δ. Democr.246
:—[voice] Med., teach oneself, learn, (lyr.); but usu., have one taught or educated, esp. of a father,τὰ ἄλλα.. διδάσκεσθαι τοὺς ὑεῖς Pl.Prt. 325b
;δ. τοὺς ὑεῖς τὰς κούφας ἐργασίας Arist.Pol. 1321a24
: c. inf.,δ. τινὰ ἱππεύειν Pl.R. 467e
;δ. τινα ἱππέα Id.Men. 93d
, cf. X.Mem.4.4.5 (this distn. between [voice] Act. and [voice] Med. was neglected by some Poets and late Prose writers, [voice] Med. being used like [voice] Act. in Pi.O.8.59, Luc.Somn.10, etc.; but in Ar.Nu. 783 Elmsl. restored διδάξαιμ' ἄν σ' ἔτι for διδαξαίμην σ' ἔτι, and in Pl.R. 421e Cobet cj. διδάξει for - εται: [voice] Med. is used of gods, [θεοί].. ὅπλων χρῆσιν διδαξάμενοι Id.Mx. 238b
):—[voice] Pass., to be taught, learn, c. gen., διδασκόμενος πολέμοιο trained, skilled in war, Il. 16.811: c. acc., τά σε προτί φασιν Ἀχιλλῆος δεδιδάχθαι which [medicines] they say thou wert taught by Achilles, 11.831, cf. Arat.529; ;διδάξω καὶ διδάξομαι λόγους E.Andr. 739
: freq. c. inf.,δεδιδαγμένον εἶναι χειροήθεα Hdt.2.69
; ; διδάσκεσθαι ὡς .. X. HG2.3.45.2 c. gen., indicate, give sign of,χειμῶνος συναγειρομένοιο Arat.793
, cf. 734.II abs., explain,πῶς δή; δίδαξον A.Eu. 431
;σαφῶς δ. Th.2.60
, etc.; show by argument, prove,λέγων διδασκέτω X.An.5.7.11
, etc.; δ. περί τινος ὡς .. Th.3.71;ἡλίκον ἐστὶ τὸ ἀλαζόνευμα.. πειράσομαι.. διδάξαι Aeschin.3.238
; ποιητὴς δ. ὅτι .. Jul. Or.2.50b.III of dithyrambic and dramatic Poets (cf.διδάσκαλος 11
), δ. διθύραμβον, δρᾶμα, produce a piece, Hdt.1.23, 6.21; , cf. Pl.Prt. 327d, IG12.770, al.:—[voice] Med., διδάξασθαι χορόν train one's own chorus, Simon.145.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > διδάσκω
-
10 ἀποκινδυνεύω
A make a desperate venture, try a forlorn hope, πρός τινα against another, Th.7.81;οὐ τῶν εὐτυχούντων ἦν τὸ ἀ. Arist.Fr. 159
; ἀ. ἔν τινι to make trial in his case, upon him, X.Mem. 4.2.5, Aeschin.2.104;ἀ. πάσαις ταῖς δυνάμεσι D.H.3.52
;ἀ. περὶ τῶν ὅλων Plu.Alex.17
: c. acc. cogn., ἀ. τοῦτο to make this venture, Lys. 4.17: c. inf., ἀποκινδυνεύετον.. σοφόν τι λέγειν Ar Ra.1108:—[voice] Pass.,ἡμῖν.. ἀποκεκινδυνεύσεται τὰ χρήματα
will be put to the uttermost hazard,Th.
3.39.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀποκινδυνεύω
-
11 σοφός
σοφός, ursprünglich geschickt, geübt in mechanischer Kunst, in einem Handwerke, kundig; bes. von Dichtern u. Sängern; übh. von klarer Einsicht; lebens- u. staatsklug, der sich und anderen im häuslichen und öffentlichen Leben wohl zu raten weiß; c. inf., σοφὸς λέγειν, geschickt zu sprechen, erfahren, geübt im Reden. Auch von Sachen, νόμος; τὸ σοφόν, ein schlauer, kluger Einfall, Klugheit, Verschlagenheit
См. также в других словарях:
Heraclitus — Heraklit in der Gestalt Michelangelos, Detailansicht aus Raphaels Die Schule von Athen (1510–1511), Fresko in der Stanza della Segnatura (Vatikan) Heraklit von Ephesos (griechisch … Deutsch Wikipedia
Herakleitos — Heraklit in der Gestalt Michelangelos, Detailansicht aus Raphaels Die Schule von Athen (1510–1511), Fresko in der Stanza della Segnatura (Vatikan) Heraklit von Ephesos (griechisch … Deutsch Wikipedia
Heraklit — in der Gestalt Michelangelos, Detailansicht aus Raphaels Die Schule von Athen (1510–1511), Fresko in der Stanza della Segnatura, Vatikan Heraklit von Ephesos (griechisch Ἡράκλειτος ὁ Ἐφέσιος Herákleitos ho … Deutsch Wikipedia
Heraklit von Ephesos — Heraklit in der Gestalt Michelangelos, Detailansicht aus Raphaels Die Schule von Athen (1510–1511), Fresko in der Stanza della Segnatura (Vatikan) Heraklit von Ephesos (griechisch … Deutsch Wikipedia